Pokoli nap volt, de Szalayék javultak!

Egyvalamit ellenõriztek a keddi rajt elõtt a szervezõk, hogy van-e elég ivóvíz a versenyzõk autójában. Szalay Balázs és Bunkoczi László utóbb azt is megtudta, miért… De már csak akkor, amikor hetven kilométerrel a szakasz vége elõtt a pilóta kulacsából kifogyott az itóka (pedig a szokásos három liter vizet töltötte bele).
Pokoli hosszú és rettenetesen forró volt ugyanis a Selyemút-rali harmadik szakasza, amelynek során a mezõny Volgográdból áttette a székhelyét Asztrahánba. Közben nem mellesleg teljesített egy majd’ 500 kilométeres (egészen pontosan 486.74 km), pokoli nehéz szakaszt. De olyan nehezet, hogy az Opel Dakar Team navigátor tagja azt találta mondani, mióta együtt versenyeznek (s annak már tizedik éve) ez volt a legnehezebb napjuk. A pozíciójuk ennek ellenére javult: a szakaszon hetedikként végeztek, az összetettben egyet javítva a hatodik helyrõl várják a folytatást.

„A szakasz elsõ fele gyors volt, a második 250 kilométeren viszont dûnéken kellett átmenni, amelyek a melegtõl teljesen megpuhultak, de nem is ez okozott gondot, hanem az, hogy mindketten úgy éreztük, a saját levünkben fogunk megfõni. S ha ez még nem lett volna elég, az utolsó ötven kilométer olyan dobálós volt, hogy egyik dombról a másikba ugrattunk… – na az már egyáltalán nem hiányzott. Rázott, mint a fene, majd’ kiesett a fogunkból a tömés” – mondta Szalay Balázs, aki tehát a hetedik pozícióban ért célba a szakaszon.
A kihívás ezúttal a navigátornak még nagyobb volt, mint szokott lenni. Nem csupán végig kellett találni a pályán (s ezen a versenyen a napi két eltévedés mindenkinek garantált), hanem az ajtót is tartotta, körülbelül ötven kilométeren keresztül.
„Alighanem tönkrement a zár, úgyhogy jó sokáig fognom kellett az ajtót, amíg végül megálltunk, és gyorskötözõvel az elsõsegélydobozhoz rögzítettük. Csakhogy ezután meg nem tudtam kiszállni, úgyhogy reggel kilenctõl délután négyig ebben a szaunához hasonlító karbon-kevlár dobozban aszalódtam. Nagyon elfáradtam, de leülni nem tudok, úgyhogy most azt hiszem, kímélõ üzemmódba kapcsolok, és lefekszem” – mondta Bunkoczi, aki még azt is hozzátette, ugrattak egy akkorát körülbelül a 200. kilométernél, hogy mindketten azt hitték, itt a vége a versenyüknek.
„Balra kellett volna fordulni, de nem láttam rendesen az utat, s elõttünk éppen egy domb volt, úgyhogy elugrattunk. Orra estünk, éppen bele egy másik domb oldalába. Úgy bevertem a fejem, hogy néhány pillanatig semmit sem láttam, utána meg csak csillagokat, mert a könyökömet és a csuklómat is megütötte a kormány. Azt sem tudtam, merre van az elõre, és féltem, hogy az autó is megsínylette az ugratót, de végül csak az egyik lengéscsillapító tört el, azt pedig kicserélik a fiúk” – mondta Szalay, aki fokozatosan zárkózik fel – már a hatodik az összetettben.

SELYEMÚT-RALI
3. szakasz, Volgográd–Asztrahán (össztáv: 631.03 km, ebbõl szelektív szakasz: 486.74 km). Autósok: 1. Jean-Louis Schlesser, Konsztantyin Zsilcov (francia, orosz, Schlesser Buggy) 5:30:17, 2. Gache, Garcin (francia, SMG Buggy) 6:14 p h., 3. Malysz, Marton (lengyel, Toyota Hilux) 27:58 p h., …7. Szalay Balázs, Bunkoczi László (magyar, Opel Mokka) 49:12 p h.
Az összetettben. Autósok: 1. Philippe Gache, Jean-Pierre Garcin 15:59:24, 2. Schlesser, Zsilcov 8:54 p h., 3. Vasziljev, Jevtyekov (orosz, G-Force Proto) 23:45 p h., …6. Szalay, Bunkoczi 1:39:54 ó h.