MXFoto.hu | On 2017-01-05

A ’70-es évek közepén, a Yamaha piackutatásai a kétüteműek korának leáldozását jelezték elő
a környezetre gyakorolt hatásuk miatt. Úgy döntöttek megalkotnak egy teljesen új konstrukciót.
A terv egy üzembiztos 4 ütemű motort rejtett ami egy Brit BSA-hoz hasonló teljesítményt képes leadni. YR400-nak keresztelték el az új jövevényt.
A Yamahának volt egy „próba programja”, amiben válogatott versenyzők vehettek részt.
A Japán oldalról a 400cc-t preferálták, szemben amerikaiakkal akik az 500cc-t.

1975-ben a YR400 alapjaira épült az XT500, amiből vélhetően a Honda táplálkozott az XL megalkotásakor. Néhány hónapra rá a Yamaha bemutatta az 1976-os TT500-as típust,
ami már krosszpályára álmodott motorkerékpár volt. A közúti kellékek eltávolítása 7 kg előnyt jelentett, valamint megkapta a rajtszámtáblákat és egy új kipufogó rendszert.

„Az új cégemnek a, White Brothers-nek, a TT500 olyan volt mint egy N₂O löket. A testvérem, Dan és én azt reméltük, hogy még több olyan 4 ütemű versenymotor jön majd amihez lehet kapni tuning alkatrészeket. A TT500 soha sem volt olyan jó mint a ’74-es BSA B50, de a TT500-at mégis jól vitték. A White Broters, a Powroll és a Pro-tech rengeteg alkatrészt eladott. Eladtuk az összes 36mm-es Mikuni porlasztókat, az emelt kompressziós dugattyúkat, a motorfelújító szetteket, a Terry teleszkópokat és a Hallman  vázakat. Az összeset!”

A TT óriási dobás volt a Yamahának. A TT500 és az XT500 mellett piacra dobták még az SR500 (1987-1982) utcai motorkerékpárt is, amit ’94-ben a Japán belpiacon újra kiállították a boltokba.
A legnagyobb sikert a négyütemű motorokban azonban a YZ400-as típus hozta meg a hangvillásoknak ’98-ban.

Készítette: Horváth Barna a motocross action magazin cikke alapján